A vándorgyűlés hagyományos elemzői kerekasztalán Halmai Péter akadémikus, a Magyar Közgazdasági Társaság Gazdaságpolitikai és Gazdaságelméleti Szakosztályának elnöke vezetésével Oblath Gábor (Kopint-Tárki), Oszkó Péter (O3 Partners, volt pénzügyminiszter), Várpalotai Viktor (MNB) és Virovácz Péter (ING Bank) vitatta meg, hol tart valójában a meghirdetett gazdaságpolitikai fordulat.

A kiinduló diagnózis: kifulladt növekedési modell

Halmai Péter bevezetőjében amellett érvelt, hogy a magyar növekedési modell kifulladása nem konjunkturális, hanem rendszerprobléma. A termelékenység – ezen belül a teljes tényezőtermelékenység – tartósan kedvezőtlenül alakult, a beruházási ráta a látszat ellenére sosem volt kiugróan magas, a felzárkózás megtorpant, a gazdaságpolitikai mix pedig erősen prociklikusnak bizonyult. Mindehhez centralizált, a piaci versenyt torzító, kontrollorientált gazdaságpolitika, gyengülő intézményi minőség és – a kvázi-fiskális jegybanki eszközök és a tartós forintgyengítés nyomán – felfutó infláció, illetve látványosan megromló költségvetési egyenleg társult.

Bizalmi javulás, de még nincs beruházási fordulat

A panel egyetértett abban, hogy a választás óta érzékelhető a kockázati megítélés és a finanszírozási környezet javulása – ezt tükrözi a csökkenő kockázati felár és az erősödő forint is. Oszkó Péter szerint azonban ez egyelőre ígéretalapú, várakozásvezérelt bizalmi fordulat, amely a beruházásokban még nem látszik: a GDP-növekedést továbbra is a fogyasztás húzza, jelentős részben a választás előtti, rendszerbe épült adócsökkentések és juttatások miatt, ami nem tekinthető fenntartható szerkezetnek. Virovácz Péter szemléletes hasonlata szerint a magyar gazdaság olyan, mint egy roller, amely mindig egy-egy nagy „láblökésre” (külföldi tőke, EU-csatlakozás, 2010 utáni reformok) gyorsult fel, majd kifulladt – most új lökésre van szükség, „védőfelszerelés” és tartalékok nélkül.

A forinterősödés kétélű fegyver

Oblath Gábor adatokkal mutatta be, hogy a fajlagos bérköltség alapú reálárfolyam az elmúlt két és fél évben mintegy 40 százalékkal erősödött a versenytársakhoz képest – ebből nagyjából a fele bérköltség-emelkedésből, fele a nominális árfolyam erősödéséből fakad. Ez, szemben a korábbi leértékelési kísérletekkel, valódi és tartós versenyképesség-romlást okozhat az exportszektorban, miközben a belső fogyasztást és a kereskedelmet segíti – Várpalotai Viktor szerint nemzetgazdasági szinten összességében inkább semleges a hatás, a vállalatoknak elsősorban a termelékenységtől elszakadt bérnövekedéssel kell megküzdeniük. Egyetértés volt abban, hogy a leértékelés semmiképp sem megoldás, és hogy a fenntartható reálfelértékelődés egyetlen alapja a termelékenység valódi javulása (Balassa–Samuelson-logika).

Hol lehet a növekedési potenciál?

A résztvevők számos strukturális tartalékra mutattak rá: a hazai KKV-szektor termelékenységi lemaradására a nagyvállalatokhoz képest és a vállalati szerkezet elaprózottságára; a viszonylag alacsony diplomásarányra és az egészségi állapot okozta kiesésekre; a munkaerőpiac feszességére, ahol – Virovácz szerint – nincs valódi tartalék, miközben a külföldi munkaerő bevonása politikailag nehezített. Oszkó Péter a lakossági megtakarítások – köztük az állampapír-állomány – tőkepiacok felé terelését, Várpalotai az innovatív, exportképes vállalatok (az MNB HIDE-kutatásában azonosított mintegy ezer cég) szerepének erősítését, Virovácz pedig a magyar tőkekivitel (kifelé irányuló beruházások) ösztönzését emelte ki új növekedési modell elemeként. Egyöntetű vélemény volt, hogy rövid távú „szikrákra” nem lehet építeni: a kiszámíthatóság, a jogbiztonság és a korrupció visszaszorítása – amely nem is kerül sokba – legalább annyira fontos a beruházási bizalom helyreállításához, mint bármilyen pénzügyi ösztönző.

Egyensúly, költségvetés és az euró

Virovácz Péter számításai szerint a magyar gazdaság jelenleg fenntartható módon mintegy 3 százalékos növekedésre képes külső vagy belső egyensúlyvesztés nélkül. Oszkó Péter szerint a kormány most, a kamatfelár csökkenéséből és a hatékonyságjavításból, illetve a korrupció visszaszorításából fakadó tartalékok kihasználásával megúszhatja azokat a fájdalmas kiigazításokat (bércsökkentés, nyugdíjmegvonás), amelyekre korábban rákényszerült – de erre csak másfél–két éve van a következő választási ciklusokig.

Zárásként mind a négy szakértő az euróbevezetéshez vezető út hitelességét emelte ki: konkrét dátumnál (2030–33) fontosabb, hogy legyen egyértelmű, koherens és tartósan tartott gazdaságpolitikai irány, amelyet hiteles középtávú stratégiai dokumentumok támasztanak alá. Oszkó Péter figyelmeztetett: az eurokritériumok között nincs benne a növekedés – pedig enélkül aligha lesz értelme az euró bevezetésének. Oblath Gábor zárszóként az érdekegyeztetés intézményeinek újjáélesztését szorgalmazta, amely tehermentesíthetné a monetáris politikát az infláció letörésében.

(Az összefoglaló mesterségesintelligencia-alkalmazások segítségével készült.)

Sajtóvisszhang:
Virovácz Péter: "Akkorát esett a magyar gazdaság, hogy újra meg kell tanulnia járni" (Portfolió.hu)
Merre tovább gazdaság? Rollelerezni klassz, de veszélyes! - állítják a szakértők (Növekedés.hu)

Letölthető prezentációk:
Halmai Péter diasora (pdf)
Oblath Gábor diasora (pdf)