A magyar euróbevezetés kérdése ismét a gazdaságpolitikai diskurzus középpontjába került – derült ki a 64. Közgazdász-vándorgyűlés kerekasztal-beszélgetésén, amelyen Barabás Gyula, a Pénzügyminisztérium államháztartásért és gazdaságpolitikáért felelős államtitkára, Banai Péter Benő, a Magyar Nemzeti Bank alelnöke és Halmai Péter akadémikus, egyetemi tanár vitatta meg a téma aktuális kérdéseit Madár István, a Portfolio.hu vezető elemzőjének moderálásával.

Miért éledt újra a téma?

Barabás Gyula szerint a 2020-as évek három alapvető változása hozta vissza napirendre az eurócsatlakozást: véget ért az olcsó pénz korszaka, nőtt a világgazdasági volatilitás, és a magyar költségvetési egyensúly is jelentősen romlott. Ezek együttesen azt eredményezik, hogy az eurózónán kívül maradás egyszerre veszélyes és költséges. Az államtitkár egy ábrával illusztrálta: az államadósság arányos kamatterhek tekintetében Magyarország – az olaszok mögött – a legrosszabbul áll az EU-ban, miközben a hozamai a legutóbbi geopolitikai turbulenciákra (például a Hormuzi-szoroshoz köthető feszültségekre) ötször akkora mértékben reagáltak, mint az eurózóna tagországaié.

Banai Péter Benő hangsúlyozta, hogy az euróhoz való adaptáció beépített makrogazdasági stabilitási mechanizmusokat és hitelességnövekedést hoz, különösen egy sérülékeny, kis, nyitott gazdaság esetében, ahol az önálló monetáris politika mozgástere amúgy is korlátozott. Szerinte az elmúlt negyedszázad magyar tapasztalatai nem igazolják, hogy az önálló jegybanki politika többletet termelt volna a gazdaság számára.

Halmai Péter három szempontot különböztetett meg: a jogi kötelezettséget (a 2004 után csatlakozott tagállamoknak nincs választása, csak az időzítés kérdéses), a gazdasági mérleget, valamint a társadalmi támogatottságot. Emlékeztetett, hogy 2010 után politikai szándék hiányában maradt el a csatlakozás annak ellenére, hogy a feltételek nagy része teljesült, és hogy a görög válság, majd a Covid és az energiaválság tapasztalatai új megvilágításba helyezték az eurózóna előnyeit és kockázatait egyaránt. Kiemelte: Magyarországon a lakosság mintegy 80 százaléka támogatja az eurót, ami az egyik legmagasabb arány az EU-ban.

Mi kell a sikeres csatlakozáshoz?

A résztvevők egyetértettek abban, hogy önmagában a csatlakozás nem garantálja a felzárkózást – a maastrichti kritériumok teljesítéséhez vezető jó gazdaságpolitika viszont önmagában is kívánatos cél. Barabás Gyula a hiánycsökkentés és a növekedés együttes kezelését, a pazarló kiadások (példaként a Budapest–Belgrád vasútvonalat és a mohácsi hidat említette) leépítését, valamint az átlátható, kiszámítható gazdaságpolitikát nevezte kulcsfontosságúnak. Elmondása szerint az elmúlt hónapokban már 400 milliárd forintnyi megtakarítást sikerült elérni a szerződések felülvizsgálatával, a 2027-es költségvetést és a középtávú tervet pedig októberben mutatják be. 

Halmai Péter a strukturális reformok és a termelékenység-központú jövedelempolitika hiányára hívta fel a figyelmet, és óva intett az úgynevezett „elfolytott inflációtól” – attól, hogy a jelenlegi alacsony (1,3 százalékos) inflációs adat mögött adminisztratív eszközökkel (ársapkák, rezsicsökkentés) mesterségesen visszafogott árdinamika húzódik meg. Szerinte a 2030-as céldátum nagyon ambiciózus, és a 2027-es költségvetés lesz az euróadaptációs törekvés első komoly próbája.

Banai Péter Benő szerint a jegybank türelmes, óvatos monetáris politikája indokolt volt a magas inflációs várakozások miatt, és hangsúlyozta, hogy a kiadási oldali költségvetési konszolidáció kevésbé inflatorikus, mint a bevételi oldali. Az RM2-árfolyamrendszer időzítéséről nem kívánt konkrét dátumot mondani, de felidézte, hogy a balti államok (Észtország, Lettország, Litvánia) jóval a minimális két-két és fél évnél tovább maradtak a rendszerben, jellemzően külső sokkok miatt.

Van-e alternatíva?

A moderátor kérdésére, hogy van-e olyan forgatókönyv, amelyben el kellene állni az euró bevezetésétől, Halmai Péter úgy fogalmazott: Magyarország számára nincs alternatívája az eurócsatlakozásnak, legfeljebb az időzítés módosulhat a realitások tükrében. Barabás Gyula az elmúlt hónapok hozamadataira hivatkozva mutatta be, hogy a magyar állampapírpiac már most is egyre kevésbé érzékenyen reagál a külső sokkokra – ez szerinte az euróhoz vezető út már most érzékelhető „védettségi” hatása.

A beszélgetés zárszavában Madár István azt hangsúlyozta: az euróbevezetés körüli vitát érdemes újranyitni, mert a következő évek minden bizonnyal sok fejleményt hoznak a témában.

(Az összefoglaló mesterségesintelligencia-alkalmazások segítségével készült.) 

Letölthető prezentáció:
Barabás Gyula diasora (pdf)