A Magyar Közgazdasági Társaság Munkaügyi Szakosztálya által szervezett szekcióülésen három előadó – Bod Péter Ákos, Szegő Iván Miklós és Molnár László – három nézőpontból járta körül, hogyan hat a költségvetési helyzet, a beruházási hullám és a vállalati alkalmazkodás a magyar munkaerőpiacra. A beszélgetést Bagó József, a szakosztály elnöke vezette.

Bod Péter Ákos: sokkok után, sokkok előtt

A Corvinus Egyetem professzora abból indult ki, hogy a világgazdaság rendszeresen sokkokkal szembesül – olajválságok, háborúk, energiaárak ugrásai –, és ezekhez idővel mindig alkalmazkodik a kínálati és a keresleti oldal is. A 2026-os közel-keleti feszültség nyomán megugró olaj- és gázárak most enyhébb hatásúak, mint 2022-ben, mivel Európa jelentősen csökkentette orosz energiafüggőségét, és új beszállítók (Norvégia, Algéria, amerikai LNG) léptek be a piacra.

Magyarországra térve Bod arra hívta fel a figyelmet, hogy a hazai gazdaság négy év alatt mindössze fél százalékot nőtt – ez sem válság, sem fellendülés, hanem tartós stagnálás. Szerinte a hazai konjunktúra erősen politikailag vezérelt: választás előtt élénkítés, választás után visszaesés jellemzi a ciklusokat. Kitért a humántőke-deficitre is: a 25–34 évesek képzettsége nem haladja meg a 45–50 éveseket, miközben a legtöbb fejlett országban ez fordítva igaz – ennek egyik oka, hogy a költségvetés az elmúlt másfél évtizedben inkább a fizikai, mint a humán tőkébe fektetett. Az iparszerkezetben Magyarország – Csehországhoz és Lengyelországhoz hasonlóan – erősen kitett a járműipari foglalkoztatásnak, miközben a kutatás-fejlesztési ráfordításokból alig részesedik. Végül felhívta a figyelmet arra, hogy az amerikai gazdaságot ma gyakorlatilag az AI-beruházások húzzák, ami globálisan felfelé nyomja a kamatokat – ez komoly kockázat egy eladósodott, tőkeimportra szoruló ország, például Magyarország számára.

Szegő Iván Miklós: mi lett a "száz új gyárból"?

Az Eszterházy Károly Katolikus Egyetem oktatója a 2025 februárjában bejelentett "száz új gyár" programot vette górcső alá. Orbán Viktor száz, Nagy Márton később százötven új gyárat ígért – a valóságban egy évvel később 46 projekt fejeződött be a 176 bejelentettből. Eközben a foglalkoztatás és a feldolgozóipari vállalkozások száma is csökkent: utóbbi 105-tel lett kevesebb ugyanabban az időszakban.

Szegő szerint a beruházási statisztikák is megbízhatatlanok: míg a Nemzeti Befektetési Ügynökség (HIPA) évről évre rekordokról számol be, a Nemzeti Bank adatai szerint a tényleges külföldi működőtőke-beáramlás ennek gyakran csak a fele. A bejelentett tíz legnagyobb zöldmezős beruházás szinte kivétel nélkül ázsiai eredetű és autóipari/akkumulátoripari jellegű, jellemzően olyan vidéki nagyvárosokban (Debrecen, Nyíregyháza, Miskolc, Szeged), amelyek infrastruktúrája – víz, energia, közlekedés – nincs felkészülve ekkora terhelésre. Előadása végén Daron Acemoglu intézményi közgazdaságtani elméletére hivatkozva amellett érvelt, hogy az oligarchikus berendezkedések rövid távon hatékonyabbak lehetnek, válság idején viszont a demokratikus, versenyre nyitottabb rendszerek alkalmazkodnak jobban – ezért tartós fejlődéshez intézményi átalakulásra volna szükség.

Molnár László (GKI): várakozások, bércsapdák és a mesterséges intelligencia

A GKI Gazdaságkutató vezető kutatója a bizalmi indexek és a politikai ciklusok szoros együttmozgásából indult ki: a választás előtti eufória rendre csalódásba fordul, amint a beígért intézkedések elmaradnak vagy csak papíron valósulnak meg. Bemutatta, hogy a vállalatok ritkán bocsátanak el létszámot közvetlenül – inkább munkaidő-csökkentéssel, teljesítménykényszer-növeléssel vagy be nem fizetett túlórával reagálnak a nehézségekre, ami a hivatalos statisztikákban nem, vagy csak áttételesen látszik.

Kiemelte, hogy a reálbérek és a munkatermelékenység tartósan elszakadtak egymástól Magyarországon, amit részben a korrupció okozta hatékonyságvesztés magyaráz. Az idei erős forint kettős csapdát jelent: rontja az exportáló vállalatok versenyképességét (mert a bérköltség dollárban/euróban nézve megugrik), miközben a belföldi termelőket az olcsóbb import szorítja ki a kiskereskedelmi polcokról. Adatai szerint a felső jövedelmi tized ma annyit keres, mint az alsó 40–50 százalék együttvéve – ez magyarázza, hogy Magyarország vezeti a megtakarítási rátákat: nem azért, mert az átlagember jól él, hanem mert egy szűk réteg jövedelemtöbblete gyakorlatilag automatikusan megtakarítássá válik, míg a lakosság nagy része eladósodik.

Előadása zárásaként a mesterséges intelligencia munkahelyi terjedéséről beszélt: felmérésük szerint a válaszadók mintegy 30 százaléka nem látja az AI hasznát, jellemzően képzés és tapasztalat hiányában, és csak a munkahelyek mintegy 5 százalékán tiltják kifejezetten a használatát. Az AI-használat erősen életkor- és foglalkozásfüggő: az önálló tevékenységet folytatók és a vezetők körében a legelterjedtebb, a közszférában viszont – ahol az ügymenet szigorúan szabályozott – a legkevésbé tartják hasznosnak. Molnár arra is figyelmeztetett, hogy az AI által szolgáltatott információ – például koholt bírósági ügyiratszámok – megbízhatatlan lehet, ezért ellenőrzés nélküli felhasználása komoly szakmai kockázatot hordoz.

Az összefoglaló mesterségesintelligencia-alkalmazások segítségével készült.

Letölthető prezentációk:
Bod Péter Ákos diasora (pdf)
Szegő Iván Miklós diasora (pdf)
Molnár László diasora (pdf)

Sajtóvisszhang:
Húzós időszak vár a magyar dolgozókra: csendben trükköznek a cégek, erre nagyon ráfázhatunk (Portfólio.hu)
Bod Péter Ákos: "Nemcsak a hiányt kell csökkenteni, hanem a teljes költségvetési keretet újra kell gondolni" (Portfolió.hu)