A 64. Közgazdász-vándorgyűlés sportgazdasági szekciójának kerekasztal-beszélgetésén két közgazdász olimpiai bajnok, Kovács Antal dzsúdózó és Berki Krisztián tornász vitatta meg Borbély Attila szekcióelnökkel, hogy milyen irányba mozduljon el a magyar sportfinanszírozás az elmúlt tizenhat év infrastruktúra-fejlesztési hulláma után. A résztvevők egyetértettek abban: nem a rendszer lebontására, hanem finomhangolására van szükség.

A beszélgetés apropóját egy, a Magyar Közgazdasági Társaság Sportgazdasági Szakosztálya által összeállított javaslatanyag adta, amelyet Terták Elemér és Becsky András állított össze, és amelyet a szakosztály a kormányzat sportért illetékes vezetőinek is eljuttatna. Kovács Antal, a Paksi Atomerőmű SE elnöke és Berki Krisztián, a Magyar Torna Szövetség alelnöke egyaránt hangsúlyozta: a 2008-as évek forráshiányos időszakához képest ma sokkal stabilabb helyzetben van a magyar sport, ám belátható, hogy a korábbi léptékű állami támogatás a jövőben nem lesz fenntartható. Kovács szerint a feladat nem a meglévő eredmények eldobása, hanem egy új egyensúlyi állapot megteremtése – lehetőleg úgy, hogy a rendszerből ne "húzzuk ki hirtelen a dugót".

A vita egyik központi témája a társasági adóból (TAO) származó sporttámogatás rendszere volt. Egy hozzászóló, Beke-Martos Gábor szerint a TAO jelenlegi, decentralizált formája hatékonytalan, és a versenyszférából érkező szponzori forrásokat is kiszorítja. Terták Elemér ugyanakkor arra figyelmeztetett, hogy a rendszer teljes központosítása – vagyis állami adóvá alakítása – nem oldaná meg automatikusan a problémát, hiszen a vállalatok érdekeltsége éppen a TAO kettős haszna miatt áll fenn. Borbély Attila szerint a TAO-t nem kidobni, hanem a létrehozásának eredeti céljához, az utánpótlás-neveléshez visszaterelni kellene, és jobban szabályozni, mire fordítható.

A résztvevők kitértek az élsport és a szabadidősport, illetve az iskolai testnevelés viszonyára is. Kovács Antal amellett érvelt, hogy a mozgás egészséggazdasági haszna – a kiesett munkanapok, táppénzkifizetések csökkenése – közgazdaságilag is jól alátámasztható, ahogy azt a Paksi Atomerőmű saját egészségügyi programjai is mutatják. Berki Krisztián ugyanakkor felhívta a figyelmet arra, hogy a tornához hasonló, korán kezdődő sportágakban a szabadidős és az élsport-ág nehezen kapcsolható össze, miközben a digitális szórakozás korában egyre nehezebb gyerekeket és szülőket megnyerni a rendszeres testmozgásnak. Elhangzott az is, hogy a sportra fordított GDP-hányad Magyarországon nagyjából 2 százalék körül alakul, szemben a nyugat-európai, akár duplaannyi aránnyal – ehhez kapcsolódóan Terták Elemér a sport turisztikai szerepét is kiemelte, rámutatva, hogy a turizmus a magyar GDP mintegy 13 százalékát adja, amiből a sportrendezvények is jelentősen részesednek.

 
A beszélgetés zárásaként mindhárom felszólaló egyértelműen amellett foglalt állást, hogy Magyarországnak érdemes lenne ismét olimpiai rendezésre pályáznia. Berki Krisztián saját élményein – a londoni olimpia utáni társadalmi ünneplésen – keresztül mutatta be a sportesemények emocionális, pénzben nem mérhető hozamát, míg Borbély Attila azzal érvelt, hogy az olimpiai infrastruktúra – olimpiai falu, közúthálózat, repülőtér – amúgy is szükséges fejlesztés lenne. Berki egy gazdaságos, az Agenda 2020 szellemiségét követő olimpiai modellben látja Magyarország esélyét arra, hogy úttörő szerepet vállaljon a költséghatékony játékok terén.

(Az összefoglaló mesterségesintelligencia-alkalmazások segítségével készült.)

Sajtóvisszhang:
"Kis pénz, kis foci, nagy pénz, ugyanolyan foci?" - Teljes stratégiaváltást várnak a szakértők a magyar sportban (Portfolió.hu)