A 64. Közgazdász-vándorgyűlés fenntarthatósági szekciójában a Magyar Fejlesztési Bank, az Opten, az RSM Hungary és az MVM szakemberei arról beszéltek, hogy a klímakockázatok, a beruházási lemaradás és a finanszírozási forráshiány miért fonódik ma már egybe – és mit kellene tennie Magyarországnak, hogy a zöldátállásból versenyelőny, ne pedig újabb hátrány szülessen.

Az idei nyár – amely globálisan a valaha mért legmelegebbek egyike, Magyarországon pedig 1900 óta a második legmelegebb és egyben legszárazabb volt – végleg eloszlatta azt az illúziót, hogy a klímaváltozás távoli vagy elvont probléma. Ezzel a gondolattal nyitotta meg a szekciót Végh Richárd, a KAVOSZ Zrt. vezérigazgatója, az MKT Fenntarthatósági Szakosztályának elnöke. Mint emlékeztetett, a kánikula és az aszály nemcsak a mindennapokat nehezítette meg, hanem a paksi atomerőmű teljesítménycsökkentéséhez és önkéntes fogyasztáscsökkentési intézkedésekhez is vezetett – vagyis a klímakockázat immár nem egyszerű környezetvédelmi kérdés, hanem mezőgazdasági, inflációs, energiabiztonsági és végső soron versenyképességi kockázat is egyben.

Végh szerint a magyar KKV-szektor helyzete különösen sokat ront a helyzeten: a hazai kis- és középvállalkozások elsőszámú problémája a gyenge kereslet, emellett magas input-költségekkel és általános bizonytalansággal küzdenek, ami visszaveti a beruházási hajlandóságot. A hazai beruházási ráta a 2020-as évek óta folyamatosan csökken, és mára a régiós versenytársak mögé kerültünk – miközben a magyar gazdaság extenzív növekedési modellje (több munkaerő, több kapacitás) kifulladóban van, és helyette a termelékenységen, tudáson és innováción alapuló, intenzív növekedésre lenne szükség. Ebben a modellváltásban a fenntarthatóság – az energia- és erőforrás-hatékonyság, a kitettségek csökkentése – már nem különálló zöld cél, hanem a versenyképesség szerves része.

A fejlesztési bank új szerepe

A nyitó előadást Gerendás János, a Magyar Fejlesztési Bank (MFB) elnök-vezérigazgatója tartotta, aki a bank megújulásáról és az Európai Uniós forrásokból fakadó lehetőségekről beszélt. Elmondása szerint az MFB elsődleges feladata, hogy a piaci hiányosságokat – azokat a kockázatokat, amelyeket a kereskedelmi bankok nem vállalnak fel – kereskedelmi bankokkal partnerségben finanszírozza, ne pedig közvetlen piaci szereplőként lépjen fel. A bank mérlegét az elmúlt években jelentősen bővítették a magántőke-befektetések, ami egyúttal nyitott kamatpozíciót és kockázati koncentrációt is okozott; ennek kezelése és a portfólió átvilágítása most kiemelt feladat.

Gerendás bejelentette, hogy a Magyarországnak visszaszerzett RRF-források közel egyharmada az MFB-hez kerül, három nagy program keretében. A kockázati és növekedési tőkeprogramra 81 milliárd forintot különítettek el, amit legalább duplájára – magántőke bevonásával – kívánnak megnövelni, elsősorban korai fázisú és startup-befektetések támogatására. A megfizethető bérlakás- és kollégiumfejlesztési program egyik legnagyobb kihívása, hogy Magyarországon jelenleg nincs egzakt módszertan sem a "megfizethető bérleti díj", sem a piaci bérleti díj meghatározására. A legnagyobb tétel, 245 milliárd forint az Európai Beruházási Bankkal (EIB) közös befektetésként valósul meg majd – ez a program nemcsak versenypiaci vállalatokat, hanem közületi (például vízközmű- vagy energetikai) beruházásokat is támogathat, és novemberig kell lezárni a végleges társfinanszírozási megállapodást.

Az MFB új működési elve a széles körű banki partnerség, a nemzetközi együttműködés (az EIB mellett az EBRD-vel és az EIF-fel is zajlanak tárgyalások), valamint az, hogy a hangsúly a vissza nem térítendő támogatásokról a hitelek és garanciák felé tolódik – mert ezek generálnak mérhető gazdasági multiplikátorhatást.

A kockázatalapú megközelítés visszatér

A panelbeszélgetést Végh Richárd moderálta, résztvevői Csorbai Hajnalka (Opten Informatikai Kft., a Joint Venture Szövetség elnöke), Szalay Rita (RSM Hungary, ESG-üzletágvezető), Gerendás János és Bozsik Balázs (MVM Zrt., ESG-teljesítmény koordinációjáért felelős területi vezető) voltak.

 
Bemelegítésként arra kérdezett rá a moderátor, mi volt az elmúlt egy év legmeghatározóbb fenntarthatósági élménye. Csorbai Hajnalka szerint a nyári események – a paksi leállás, az energetikai problémák, a vízhiány – végre kiléptették az ESG-témát a szűk szakmai körből a teljes társadalom figyelmébe, ami hosszú távon jót tesz a területnek. Szalay Rita hasonlóan a paksi leállást és az aszályos évet emelte ki, hozzátéve, hogy a probléma immár egészen az egyéni szintig, a saját kerthasználatig hatolt – ezzel együtt szomorúnak nevezte, hogy évekig halogatta mindenki a felkészülést, mert távolinak tűnt a veszély. Bozsik Balázs szerint az MVM-nél nagy meglepetés nem érte a céget, hiszen a paksi biztonsági szempontok miatt a kollégák eddig is folyamatosan foglalkoztak ezekkel a kockázatokkal, ráadásul a nyári hőhullámok mellett a téli hidegben is hasonló kihívásokkal kell szembenézni.

Szalay Rita az ESG fogalmának eredetét is felidézte: a keretrendszer a 2000-es évek elején, a nagy vállalatirányítási botrányok (mint az Enron-ügy) nyomán, befektetés-értékelési és kockázatelemzési célból alakult ki, és csak később, az utóbbi években csúszott át túlzottan bürokratikus, jelentés-központú megközelítésbe. Véleménye szerint a lényeg nem az adatgyűjtés maga, hanem az, hogy a vállalatok le tudják vonni a következtetéseket saját kitettségeikről.

Csorbai Hajnalka az Opten adatai alapján arra hívta fel a figyelmet, hogy a nyilvános vállalati adatokból ma még nagyon nehéz érdemi következtetést levonni a környezeti kockázatokról – legfeljebb közvetett jelekre (elhelyezkedés, árvízveszély, vezetői összetétel) lehet támaszkodni. Szerinte a legnagyobb veszély az, hogy a társadalmi felismerés hulláma elenyészik, mielőtt valódi, célzott intézkedések születnének – éppen ezért nem tömeges adatgyűjtésre, hanem néhány valóban meghatározó indikátor összegyűjtésére volna szükség.

KKV-k: szabályozási paradoxon és technológiai szakadék

Szalay Rita kritikusan szólt arról, hogy az uniós szabályozás könnyítése – amely a kkv-kat teljesen kivonta az ESG-adatszolgáltatási kötelezettség alól – valójában versenyhátrányba hozza őket, mert miközben a nagyvállalatok törvényileg nem is kérhetnek tőlük adatot, a piac (beszállítói láncok, banki finanszírozás) egyre inkább pont ilyen adatokat vár el. Csorbai Hajnalka szerint ezt a helyzetet a gyakorlat is visszaigazolja: az Opten tapasztalata szerint a kis cégek maguk kérik, hogy önkéntesen közzétehessék adataikat, hogy bekerülhessenek a nagyvállalati beszállítói értékelésekbe.

Szalay Rita ugyanakkor arra is rámutatott, hogy a fenntartható megoldások köre már régóta túlmutat a napelemen és a hőszivattyún: a fejlett vállalatok (példaként a Boschot és a Siemenst említette) kifejezetten AI-vezérelt világítási és szellőzési rendszerekbe fektetnek be, és ezeket a jó gyakorlatokat sokkal inkább láthatóvá kellene tenni a hazai KKV-k előtt.

Beruházási bizalmatlanság és tőkepiaci lemaradás

A beszélgetés kitért arra is, miért maradt el a magyar beruházási ráta a régiós versenytársaktól – miközben a fenntarthatósági beruházásokra fordított árbevétel-arány tekintetében is az európai mezőny második felében állunk (a vállalatok mintegy 35 százaléka fordítja árbevétele legalább egy százalékát hatékonyságnövelésre). Csorbai Hajnalka szerint a beruházás alapvetően bizalmi kérdés, és miután évek maradtak ki, a felzárkózáshoz a beruházási hajlandóságnak radikálisan, akár 20-ról 70-80 százalékra kellene ugrania a feldolgozóiparban. Adatai szerint a magyar középvállalati szektor egy főre jutó árbevétele mindössze fele az uniós átlagnak – ez önmagában is jelzi a hatékonysági szakadékot.

Gerendás János szerint a támogatott hitelek – köztük a Széchenyi Kártyaprogram – nagy értéke, hogy valós képet adnak a vállalkozói tervekről, ugyanakkor problémásnak nevezte, hogy sokan forgóeszköz-finanszírozásra használták fel ezeket a forrásokat ahelyett, hogy valódi beruházásokat indítottak volna – ez hosszú távon nem fenntartható konstrukció, ezért az MFB már meg is emelte a forgóeszközhitelek kamatát, hogy célzottabbá tegye a programot. Csorbai Hajnalka hasonló jelenségre hívta fel a figyelmet: a magas infláció és az erős forint miatt több száz exportáló középvállalkozás létét fenyegeti az árfolyamkockázat, miközben a tőkebevonás előtt komoly kulturális gát is áll – a magyar tulajdonú cégek döntő többsége még első generációs tulajdonosi körben van, ahol rendkívül nehéz elfogadtatni akár egy kisebbségi társtulajdonos bevonását is.

Energia és mesterséges intelligencia: az új nagy kihívás

Bozsik Balázs az energiaipar és a mesterséges intelligencia kapcsolatát nevezte a következő időszak kulcskérdésének. Elmondása szerint az AI-adatközpontok energiaigénye 2030-ig minimum megduplázódhat, és bár az Európai Unió szabályozási kereteket dolgoz ki erre (egyelőre nyitott kérdés például, hogy szabad-e szénerőműből táplálni egy mesterséges intelligenciát), a technológiai megoldások – beleértve a nukleáris reneszánszot az Egyesült Államokban és a nagy techcégek geotermikus beruházásait – rendelkezésre állnak. Az MVM termelésének 96 százaléka karbonsemleges volt tavaly, elsősorban Paksnak köszönhetően, ugyanakkor a beépített napelemes kapacitás már meghaladja a nyári csúcsfogyasztást, ami egyre nagyobb energiatárolási kapacitást tesz szükségessé – ebben Magyarországon már mintegy ezer megawattnyi tárolókapacitás áll rendelkezésre.

Közönségkérdések: okosmérők és uniós felújítási kötelezettségek

A közönségből érkezett kérdés az okosmérők lassú hazai elterjedéséről szólt: a kérdező szerint a szolgáltatók korábban évekre elodázták az ígért fejlesztést. Bozsik Balázs válaszában közölte, hogy az RRF-forrásokból 230 759 okosmérő beépítése zajlik, miközben már mintegy 360 ezer háztartás rendelkezik ilyen eszközzel – a valódi kihívás inkább az adatokhoz való hozzáférés szabályozása, hogy ne csak az adott szolgáltató, hanem más piaci szereplők is hozzáférhessenek a fogyasztói adatokhoz kereskedelmi ajánlattétel céljából.

Egy másik kérdés a nemzeti épületfelújítási terv finanszírozási igényeire vonatkozott; Gerendás János megerősítette, hogy az energiahatékonyság kiemelt szabályozási és finanszírozási téma marad, és az MFB-nek is futnak erre célzott zöld hitelprogramjai.

Záró gondolatok: kinek kell felelősséget vállalnia?

A zárókörben a résztvevők arról beszéltek, mi kellene ahhoz, hogy a fenntarthatósági átállásból 2030-ra versenyelőny váljon. Gerendás János szerint alapvető feltétel egy valódi, verseny alapú gazdaság megteremtése, mert versenyelőnyről csak ott lehet beszélni, ahol egyáltalán van verseny. Szalay Rita a szemléletváltás fontosságát emelte ki: a felelősséget egyénileg és társadalmi szinten is át kell venni, ahelyett hogy az állam megoldására várnánk. Bozsik Balázs egy sportmetaforával élt: szerinte a sikeres gazdaságok titka egyszerűen a kemény munka és a tudatos, kitartó fejlesztés.

Csorbai Hajnalka két szálon bontotta ki a választ. Egyrészt bízik abban, hogy a vállalati generációváltás – amikor a fiatalabb, hosszú távra is tervező vezetők veszik át az irányítást – érdemi mozgatórugója lehet a szemléletváltásnak. Másrészt nemzetgazdasági szinten arra hívta fel a figyelmet, hogy Magyarországnak nem a globális folyamatok befolyásolására, hanem az azokhoz való gyors alkalmazkodásra kell törekednie: nem feltétlenül úttörő, Nobel-díjas innovációkra van szükség, hanem arra, hogy a magyar vállalatok minél szélesebb köre másolja le a már bevált, hatékonyságnövelő megoldásokat. Szerinte az, hogy Magyarország jelenleg lemaradásban van a digitalizációban és a beruházásokban, akár előnnyé is válhat: aki még nem költött a digitalizációra, most egy lépésben, a legmodernebb technológiákkal indulhat el – míg azok, akik korábban már beruháztak, most nehezebben szánják rá magukat egy újabb nagy fejlesztésre.

Végh Richárd zárszavában összegezte a szekció üzenetét: a klíma és a fenntarthatóság többé nem elkülönült ügy, hanem a mindennapok és a versenyképesség szerves része – a valódi kérdés immár nem az, hogy foglalkozzunk-e vele, hanem hogy megengedhetjük-e magunknak, hogy ne készüljünk fel rá.

(Az összefoglaló mesterségesintelligencia-alkalmazások segítségével készült.)

Letölthető prezentáció:
Gerendás János diasora (pdf)

Sajtóvisszhang:
Megszólalt az MFB új vezérigazgatója: közelednek az új hitelprogramok, leépítenék a magántőkealapokat (Portfolio.hu)
Elöregedő gépek, elmaradó fejlesztések: hogy hajtják így végre a zöld átállást a magyar vállalatok? (Portfolió.hu)