A 64. Közgazdász-vándorgyűlés innovációs szekciójában a magyar gazdaság innovációs lemaradásának okairól, egy hazai családi vállalkozás sikertörténetéről, a zöldgazdaság kiaknázatlan lehetőségeiről és a mesterséges intelligencia versenyképességi hatásairól esett szó. A kerekasztal-beszélgetés végkövetkeztetése kevéssé volt optimista: az előadók szerint a bizalomhiány és a felülről vezérelt, gyakran öncélú állami programok ma inkább fékezik, mint segítik a hazai innovációt.
A szekciót Csath Magdolna egyetemi tanár, az MKT Innovációs Szakosztályának elnöke vezette, aki elsőként az Európai Unió idei Innovation Scoreboard-jelentésének magyar vonatkozásait mutatta be. Mint elmondta, Magyarország a 27 uniós tagállam között a 21. helyen áll, az uniós átlaghoz (100) képest 72,1 pontos innovációs indexszel – ez valamivel gyengébb, mint egy évvel korábban. A legnagyobb gondot a humánerőforrás (25. hely) és az intellektuális vagyon, azaz a szabadalmak, védjegyek terén mért teljesítmény (23. hely) jelenti, miközben a nagysebességű internet-lefedettségben és a külföldi doktoranduszok számában az ország kifejezetten jól szerepel.
Csath Magdolna szerint a valódi probléma az, hogy a magyar gazdaságból hiányzik a teljes értéklánc: a termelés dominál, miközben a nagy hozzáadott értéket adó kutatás-fejlesztés és a marketing-értékesítés végei alulreprezentáltak, a külföldi tulajdonú, jellemzően összeszerelő üzemek aránya pedig az uniós átlagnál jóval magasabb. Az előadó bírálta azt is, hogy az egymást váltó kormányzati innovációs stratégiák szép szavak szintjén maradnak: egy, a szakminisztériumnak küldött meghívó levelére – mondta – lényegében semmitmondó választ kapott.
Egy családi vállalkozás, amely legyőzte a multikat
Gódi Attila, a Terrán Kft. ügyvezető igazgatója azt a kérdést járta körül, hogyan versenyezhet egy magyar családi tetőcserépgyártó négy multinacionális céggel – köztük két globális piacvezetővel – úgy, hogy tőkeerőben, gyártókapacitásban esélye sincs felvenni velük a versenyt. Válasza szerint nem a kutatás-fejlesztési ráfordítás nagysága számít, hanem az, ki ismeri fel elsőként a piaci igényt, és ki tudja azt gyorsan termékké és stabil, nagy volumenű gyártássá alakítani. Példaként hozta fel az egyenes vágású tetőcserép 2004-es piaci bevezetését, amelyet a versenytársak csak egy évvel később másoltak le, valamint a 2008-as válság után kifejlesztett könnyű betontermékeket, amelyekkel a cég a felújítási piacon szerzett vezető pozíciót. A legnagyobb ugrást a napelemes tetőcserép, a Generon jelentette, amely az építőipart a decentralizált energiatermeléssel és a félvezetőgyártással ötvözte, s amelyhez a Terrán 2021-ben saját üzemet is épített. Az energiaválságra a cég elektrifikációval, napelemes rendszerekkel és nagy kapacitású akkumulátoros tárolókkal reagált: az önfogyasztás aránya ma 60 százalék, a cél pedig 2030-ra a 100 százalékos, karbonsemleges működés – anélkül, hogy a beruházások megtérülését szigorúan számolgatnák. Gódi Attila zárszava szerint a versenyképesség nem statikus állapot, hanem folyamatosan megújítandó képesség: azok a vállalatok maradnak talpon, amelyek nem a tegnapi, hanem a holnapi versenyelőnyt építik.
A zöldgazdaság: kiaknázatlan potenciál
Hankó Gergely, a Környezetvédelmi Szolgáltatók és Gyártók Szövetségének ügyvezetője – amely csaknem 300 hazai környezetipari kis- és középvállalkozást tömörít – arról beszélt, hogy a zöldgazdaság minden objektív mutató szerint óriási innovációs tartalékokkal rendelkezik, amelyeket Magyarország alig aknáz ki. Az ökoinnovációs rangsorban az ország egyedül Bulgáriát előzi meg az EU-ban, a körforgásos anyaghasználat aránya (7,3 százalék) pedig gyakorlatilag két évtizede stagnál. Hankó szerint a hazai vállalatok közötti bizalmatlanság és adatmegosztási vonakodás komoly akadálya az együttműködésen alapuló innovációnak, miközben nemzetközi példák – mint a magyar fejlesztésű, de jórészt külföldön, Japánban és Dániában hasznosuló CCUS-technológia – azt mutatják, hogy a hazai tudás versenyképes, csak épp más országokban termel hasznot. Kritikaként fogalmazta meg azt is, hogy a rezsicsökkentés miatt a lakosság 2013 óta nem fizeti meg a természeti erőforrások valódi költségét, ami hosszú távon rontja a közműhálózatok állapotát és élezi a vízkrízist.
A mesterséges intelligencia: 15 milliárd eurós lehetőség
Jánoskuti Levente, a McKinsey budapesti irodájának vezetője a mesterséges intelligencia magyar versenyképességre gyakorolt hatásáról beszélt. Számításaik szerint az MI 2030-ig mintegy 15 milliárd eurós GDP-hatékonysági nyereséget hozhat a magyar gazdaságnak – ez azonban csak a technológia „hatékonysági motorját” méri, az új termékeket és üzleti modelleket teremtő „innovációs motor” hatása ennél is nagyobb lehet, bár nehezebben számszerűsíthető. Hangsúlyozta: a hatékonyságnövelés önmagában nem realizálódik automatikusan, csak akkor, ha a felszabaduló erőforrásokat új értékteremtésbe fektetik. Az informatikai szektorban már látható a fejlődési ív: a néhány évvel ezelőtti, embert segítő „copilot” megoldásokat (20–30 százalékos hatékonyságnövekedés) mára ügynökalapú (agentic) AI-folyamatok váltják fel, amelyek egy-egy teljes munkafolyamatot automatizálnak, két-két és félszeres hatékonyságnövekedést eredményezve – van olyan nemzetközi bank, ahol az IT-létszám a harmadára-ötödére csökkent. Jánoskuti öt kiemelt hazai fókuszterületet nevezett meg: a KKV-szektor MI-alapú felzárkóztatását, a széles körű MI-kompetenciák fejlesztését, ágazati „MI-bajnokok” kijelölését, az integrált, jól vezérelt államigazgatást, valamint a megelőzésre épülő egészségügyet. Mint fogalmazott, a kérdés ma már nem az, hogy használjuk-e a mesterséges intelligenciát, hanem az, ki tudja ezt gyorsabban és hatékonyabban üzleti értékké fordítani.
A vita: bajnokválasztás vagy alulról jövő kezdeményezés?
A Horváth Klaudia által vezetett vitában Csath Magdolna provokatív kérdést tett fel: helyes-e, ha az állam „bajnokokat” választ ki és azokat pályázatokkal, kedvezményekkel próbálja felgyorsítani, vagy inkább az általános, kiegyensúlyozott innovációs színvonal emelésére kellene törekedni? Jánoskuti Levente szerint a fókuszterületek kijelölése önmagában nem baj – a hiba ott van, ha a kiválasztás nem verseny alapú és nem transzparens. Példaként Szingapúrt hozta fel, ahol az állam célzottan, kipróbálási időszakkal és utólagos, saját forrásból történő fenntartással támogatja a KKV-k MI-eszközhasználatát. Gódi Attila ezzel szemben kevés bizalmat mutatott az állami szerepvállalás iránt: mint mondta, „húsz éve hallott toposzokat” hallott ismét, és nincsenek pozitív tapasztalatai a hazai állami innovációs programokról, bár elismerte, hogy például a dél-koreai inkubációs modell nemzetközi példaként működőképes lehetne.
A hallgatóságból érkező hozzászólások élesen bírálták a felülről szervezett KKV-programokat: egy felszólaló szerint az állami mentorprogramok és pályázatok „halott pénznek” bizonyulnak, mert a vállalkozók ösztönösen elutasítják a felülről jövő okítást, s inkább a valós üzleti problémákra kellene megoldást kínálni, nem elméleti tudást. Csath Magdolna ezzel egyetértve hangsúlyozta: amíg a magyar gazdasági környezet nem a teljesítményt és a sikert jutalmazza, addig az innovációnak sem lesz „becsülete”. Hankó Gergely felidézte, hogy szövetsége tudatosan nem maga tart képzést a tagoknak, hanem a legjobb külső partnerekhez irányítja őket, és a valódi hozzáadott érték az általuk létrehozott bizalmi, motiváló szakmai közösségekben rejlik.
A beszélgetés zárásaként Horváth Klaudia a bizalom kérdését feszegette: a hazai klaszterkezdeményezések tapasztalata szerint gyakran előfordul, hogy egy klaszterbe bekerülő nagyvállalat egyszerűen átveszi egy kisvállalkozás ötletét, ahelyett hogy együttműködne vele. Hankó Gergely egy régi Tárki-kutatásra hivatkozva jegyezte meg: a felmérésben a válaszadók jobban megbíztak egy kitalált, fiktív bankban, mint a magyar államigazgatás valós szereplőiben – jelezve, milyen mélyen és tartósan alacsony a hazai intézményi bizalmi szint, amely az innováció egyik alapfeltétele lenne.
(Az összefoglaló mesterségesintelligencia-alkalmazások segítségével készült.
Letölthető prezentációk:
Csath Magdolna diasora (pdf)
Gódi Attila diasora (pdf)
Hankó Gergely diasora (pdf)
Jánoskuti Levente diasora (pdf)
Sajtóvisszhang:
Kimondták a szakértők: hiába ömlik a pénz a fejlesztésekbe, valami nagyon félrement Magyarországon (Portfolió.hu)
