A világkereskedelem a korábbi, szabályalapú globalizációs modellből egy töredezettebb, geopolitikai szempontok által is meghatározott rendszer felé tart – hangzott el a 64. Közgazdász-vándorgyűlés európai uniós szekciójának kerekasztal-beszélgetésén. A résztvevők szerint az Európai Uniónak egyszerre kellene megőriznie nyitottságát, erősítenie versenyképességét és összehangolnia kereskedelmi, ipar- és gazdaságpolitikáját.
A globális kereskedelem lassulása ellenére meglepően ellenállónak bizonyul a világgazdaság – hangsúlyozta Sass Magdolna, az ELTE KRTK Világgazdasági Intézetének igazgatója. A 2026-os évben a külkereskedelem növekedése várhatóan elmarad az előző évitől, ugyanakkor továbbra is pozitív marad. A folyamatokat a geopolitikai feszültségek, az amerikai vámintézkedések, az értékláncok átszervezése és a mesterséges intelligencia terjedése egyaránt alakítja. A vállalatok alkalmazkodása fontos szerepet játszik abban, hogy a világkereskedelem a kedvezőtlen környezet ellenére sem omlott össze.
Sass Magdolna szerint különösen gyorsan növekszik a szolgáltatások nemzetközi kereskedelme. A digitálisan nyújtható, üzleti és pénzügyi szolgáltatások súlya már megközelíti a világkereskedelem 30 százalékát, miközben a statisztikák valószínűleg jelentősen alulbecsülik a tényleges nagyságát. A szolgáltatások és az árukereskedelem ráadásul egyre szorosabban összekapcsolódnak: egy exportált termékhez ma már gyakran szoftver, finanszírozás, logisztika és értékesítés utáni szolgáltatás is kapcsolódik.
A szakértő szerint ugyanakkor nem a termelés tömeges hazatelepítése, a reshoring vált általános trenddé. Inkább a „China plus one” vagy „China plus two” stratégiák terjednek: a vállalatok megtartják kínai beszállítóikat, de további, földrajzilag közelebbi vagy geopolitikailag kevésbé kockázatos forrásokat is kiépítenek. Eközben a WTO szabályalapú rendszere fokozatosan gyengül. Az egyoldalú vámok, a nemzetbiztonsági és gazdaságbiztonsági szempontokra hivatkozó kereskedelmi korlátozások, valamint a WTO vitarendezési rendszerének problémái egy többszintű, regionális és bilaterális megállapodásokra épülő világkereskedelmi rendszer irányába mutatnak.
Andor László, volt uniós biztos, a Foundation for European Progressive Studies főtitkára szerint Európának mindenekelőtt azt kellene felismernie, hogy a világkereskedelemben évtizedek óta felhalmozódó egyensúlytalanságoknak már nem pusztán gazdasági, hanem geopolitikai következményei is vannak. Megfogalmazása szerint a világ egyre inkább egyfajta gazdasági hadviselés korszakába csúszott, amelyben a kereskedelmi és pénzügyi eszközök stratégiai jelentősége felértékelődött. Az Egyesült Államok és Kína közötti konfliktus ezért nem egyszerűen egyetlen amerikai elnökhöz köthető jelenség, hanem mélyebb szerkezeti változásokat tükröz.
Andor László szerint az Európai Unió számára különösen fontos kérdés, hogy képes-e a kereskedelempolitikát összekapcsolni a makrogazdasági és iparpolitikával. A geopolitikai gondolkodást ugyanis gazdasági erőnek is alá kell támasztania. Az EU egyik problémája, hogy miközben közös kereskedelempolitikát folytat, a tagállamok gazdasági érdekei jelentősen eltérnek egymástól, ami nehezíti az egységes fellépést. A szakértő szerint ezt jól mutatja az EU Kínához való viszonya is: miközben uniós szinten a kockázatmentesítés erősödik, a tagállamok sokszor külön-külön igyekeznek gazdasági kapcsolatokat építeni Pekinggel.
Balás Péter, Magyarország korábbi WTO-nagykövete és az Európai Bizottság Kereskedelmi Főigazgatóságának volt helyettes vezetője arra hívta fel a figyelmet, hogy az EU mozgásterét maga az integráció szerkezete is korlátozza. Az Egyesült Államokhoz képest az unió nehezebben alakít ki egységes külgazdasági álláspontot, miközben a világkereskedelemben egyre inkább az erő és a nemzeti érdekérvényesítés logikája érvényesül. A WTO rendszerének gyengülését ezért komoly problémának tartja, és úgy látja, hogy a multilaterális megállapodások mellett egyre nagyobb szerep juthat a kisebb országcsoportok közötti, plurilaterális megállapodásoknak.
A vállalati szempontokat Müllner Zsolt, az AutoWallis Nyrt. igazgatósági elnöke hozta be a vitába. Az autóipar példája szerinte különösen jól mutatja a globális erőviszonyok átrendeződését: míg 1975-ben a világ autótermelésének mintegy 40 százaléka Európához kötődött, ma már Ázsia adja a termelés döntő részét. Kína ezen belül is meghatározó szereplővé vált.
Müllner szerint a kínai autóipari térnyerést a vámok önmagukban legfeljebb lassítani tudják. A valódi válaszhoz európai szintű, összehangolt iparpolitikára lenne szükség. A kínai vállalatok ugyanis nemcsak exporttal alkalmazkodnak: egyre több európai gyártókapacitást is megszereznek, miközben jelentős túlkapacitással rendelkeznek. Az EU-n belül ugyanakkor eltérő nemzeti érdekek nehezítik az egységes kereskedelempolitikai fellépést.
A magyar helyzet kapcsán Müllner Zsolt arra is felhívta a figyelmet, hogy a kínai autó- és akkumulátorgyártó beruházások önmagukban nem feltétlenül jelentenek problémát, ám Magyarországon kérdéses lehet a támogatások mértéke és a hazai hozzáadott érték nagysága. Szerinte nagyobb hangsúlyt kellene kapnia annak, hogy a külföldi beruházásokba a magyar kis- és középvállalkozások, illetve a hazai beszállítók is érdemben bekapcsolódjanak.
A beszélgetés záró részében ismét előkerült az európai versenyképesség, az iparpolitika és az euró nemzetközi szerepének kérdése. Andor László szerint az euró nemzetközi használatának erősítése – a kereskedelemfinanszírozásban és a tartalékolásban betöltött szerepének növelése – hosszabb távon az EU gazdasági súlyát is erősítheti. Emellett az újraiparosítás, az európai termékek és szolgáltatások közbeszerzésekben való nagyobb támogatása, valamint a stratégiai ágazatok megerősítése is egyre fontosabbá válhat.
A kerekasztal összképe szerint a világkereskedelem nem a globalizáció egyszerű visszafordulása felé tart, hanem egy lassabb, töredezettebb és geopolitikailag meghatározottabb korszakba lép. Az Európai Unió előtt ezért egyszerre áll a nyitottság megőrzésének, a versenyképesség javításának és a stratégiai önállóság erősítésének feladata. A résztvevők egyetértettek abban, hogy ehhez az eddigieknél összehangoltabb európai kereskedelmi, ipar- és gazdaságpolitikai gondolkodásra lehet szükség.
(Az összefoglaló mesterségesintelligencia-alkalmazások segítségével készült.)
Sajtóvisszhang:
Kettős szorításába került az Európai Unió gazdasága, fájdalmas döntések várnak ránk (Portfolió.hu)
