A 64. Közgazdász-vándorgyűlés fintech és startup szekciójában szakértők egyetértettek abban, hogy bár a kvantumszámítógépek igazi áttörése még évekre van, a titkosítási rendszerek lecserélését már most el kell kezdeni – a késlekedés ugyanis ma dőlhet el, csak a következményei jelentkeznek majd később.

A 64. Közgazdász-vándorgyűlés "A mesterséges intelligencia után: felkészülés a kvantumérára" című kerekasztal-beszélgetését Bagó Péter, a Budapesti Corvinus Egyetem adjunktusa vezette, aki nyitóbeszédében arra emlékeztetett: az emberiség a mesterséges intelligenciára sem volt igazán felkészülve, "menet közben tanult repülni". A kvantumtechnológia esetében szeretné, ha ez másképp alakulna – bár, mint fogalmazott, talán csak egy-két évünk van erre.

Verseny, amit nem lehet kihagyni

Botár Benedek, a Quantum Nexus Kft. ügyvezetője és a QNexus Egyesület elnöke a 2019-es Google-bejelentéssel indította előadását, amely kettéosztotta a szakmát: van, aki tudományos-fantasztikumnak tartja a kvantumszámítógépeket, és van, aki a következő nagy informatikai korszakváltást látja bennük. A számok az utóbbiakat igazolják: 2025-ig több mint 60 milliárd dollárt fektettek a területbe világszerte, több mint 50 kvantumszámítógép működik, és több mint 30 ország rendelkezik már bejelentett nemzeti stratégiával. A befektetési dinamika megdöbbentően hasonlít az AI tíz évvel korábbi felfutásához.

A technológia lényege, hogy vannak olyan problémák – gyógyszerfejlesztés, anyagtudomány, logisztikai és portfólióoptimalizálás –, ahol a lehetséges megoldások száma robbanásszerűen nő, és a klasszikus számítógépek egyszerűen elakadnak. A kvantummechanika jelenségei ezt az exponenciális falat egyszerűsítik le. Botár szerint a legismertebb – és mindenkit érintő – alkalmazási terület a kriptográfia: a Shore-algoritmus már a kilencvenes évek óta ismert módon percek alatt feltörné a ma használt titkosítási rendszereket, amelyek klasszikus számítógéppel gyakorlatilag feltörhetetlenek lennének.

Mindezek mellett a kvantumtechnológia szélesebb eszköztárat is kínál: a kvantumkulcs-elosztás (QKD) fizikai alapon garantálja a kommunikáció biztonságát – ha valaki lehallgatná a csatornát, a rendszer azonnal "összeomlik", és a beavatkozás lelepleződik –, míg a kvantumszenzorika olyan precíz, GPS nélküli helymeghatározást tesz lehetővé, amely már tengeralattjárókon is működik.

A titkosítás lejárt szavatosságú

Gregóczki Gergő kiberbiztonsági és compliance szakjogász szerint az Európai Unió 2025-ös kvantumstratégiájában külön fejezetet szentelt a poszt-kvantum titkosításra való felkészülésnek. A probléma lényege, hogy a ma szinte kizárólagosan használt RSA és ECC algoritmusok – a hálózati forgalom mintegy 99 százalékának védelme – csak addig biztonságosak, amíg nincs elég erős kvantumszámítógép a feltörésükhöz. Az amerikai szabványügyi hivatal (NIST) már szabványosított kvantumrezisztens algoritmusokat, és míg az Európai Bizottság 2024-es ajánlása szerint 2026 végéig kellene megkezdeni az átállást, az Egyesült Államok kötelező erejű szövetségi jogszabályban írta elő 2030-ig a poszt-kvantum titkosítás bevezetését – Magyarországon egyelőre a NIS2-irányelv átültetése, a kiber törvény említi csak a lehetőségét, kötelezettségként még nem.

A legriasztóbb jelenség, amit Gregóczki kiemelt, az úgynevezett "harvest now, decrypt later" stratégia: kibertéri szereplők – állami háttértámadók, szervezett bűnözői csoportok – már ma is tömegesen gyűjtik és tárolják a titkosított adatforgalmat, hogy majd akkor törjék fel, amikor lesz hozzá elég számítási kapacitásuk. Azok az adatok, amelyeknek évtizedekig – minősített iratok esetén akár 60 évig – titkosnak kell maradniuk, már most veszélyben vannak, hiszen egy megszerzett adat utólag nem tehető ismét biztonságossá. Ezért a szakértők szerint elsőként a kritikus infrastruktúráknak, kormányzati szerveknek és nagyvállalatoknak kell megkezdeniük az átállást – az Egyesült Államok mintájára akár kifejezett "poszt-kvantum titkosítási felelős" kinevezésével.

A jog nem kullog a technológia mögött

Vajda Viktor AI-jogász, a Magyar Mesterséges Intelligencia Tanács ügyvezető főtitkára szerint a jog feladata nem a technológia fékezése, hanem kiszámítható, biztonságos mederbe terelése. Az uniós szabályozás technológiasemleges elveket követ: ha a technológia változik, a normákat nem kell folyamatosan újraírni. Az AI-felelősségi irányelv tervezetét például tavaly levették a napirendről, mert a bizottság úgy ítélte meg, a közösség még nem érett meg rá – ez azonban nem jelenti azt, hogy felelősségi vákuum lenne, hiszen az uniós jogrendben számos alapfogalomnak (például a szerződésnek) sincs egységes definíciója, a rendszer mégis működik.

 
Vajda hasonlata szerint a szabályozás olyan, mint a biztonsági öv: csak akkor feszül meg, ha baj van, egyébként nem korlátozza a mozgást. Véleménye szerint Európa a jogfejlődésben élen jár, sem az Egyesült Államokban, sem Kínában nincs ilyen átfogó keretrendszer – és ez nem gátolja, hanem éppen kiszámíthatóvá teszi az innovációt. Gyakorlati tanácsként az AI-eszközök vállalati használatával kapcsolatban óvatosságra intett: érzékeny, üzleti titkot képező adatot ne töltsünk fel mesterséges intelligencia rendszerekbe, és minden ötletet, dizájnelemet érdemes minél korábban valamilyen formában rögzíteni és bejelenteni a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatalánál – a jogviták esetén ugyanis az elsőbbség bizonyítása lehet a döntő tényező.

Elveszi-e a munkánkat?

A közönségből – és a moderátor Bagó Péter részéről is – visszatérő kérdés volt, hogy a kvantumtechnológia és a mesterséges intelligencia veszélyezteti-e a munkahelyeket. Botár Benedek szerint a kvantumszámítógépek inkább munkahelyeket teremtenek majd, hiszen olyan problémákat oldanak meg, amelyekhez ma egyáltalán nincs eszköz – a szakértelemhiány, nem a munkaerő-feleslegesség lesz a szűk keresztmetszet.

Kiss László, az LKC International ügyvezetője üzleti szemszögből nézve borúlátóbb volt az AI kapcsán: rámutatott, hogy nagy technológiai vállalatok már tízezres nagyságrendben bocsátanak el munkavállalókat egyetlen e-maillel, és ez a folyamat sokkal gyorsabb, mint a 19. századi ipari forradalom idején volt, amikor a társadalomnak még volt ideje alkalmazkodni. Szerinte a valódi kockázatot az jelenti, ha a vállalatok a mesterséges intelligenciát elsősorban a junior pozíciók leépítésére használják – hiszen húsz év szakmai tapasztalatot nem lehet másként megszerezni, mint hogy valaki dolgozik és tanul közben. Éppen ezért szorgalmazta, hogy a kormányzat kezdjen érdemi párbeszédet arról, mi történik majd azokkal, akik munkájukat elveszítik.

A tanulság: kis lépések, egyértelmű stratégia

A beszélgetés végén Kiss László azt hangsúlyozta, hogy a vállalkozásoknak nem kell kvantumtudóssá vagy AI-fejlesztővé válniuk – elsősorban a saját üzletüket kell megérteniük ahhoz, hogy felismerjék, mikor és hol érdemes az új technológiákat bevetni. Bagó Péter zárszavában hangsúlyozta, hogy a kvantumérát elég nehéz megérteni, de szükséges; Kiss László pedig néhány gyakorlati tanácsot fogalmazott meg a hallgatóság felé: szeressék önmagukat és szeretteiket, mert ez adja a rugalmasság alapját a változásokhoz; készüljenek fel tudatosan; és legyenek bátrak meghozni a nehéz döntéseket, amelyeket az elkövetkező évek kikényszerítenek.

(Az összefoglaló mesterségesintelligelcia-alkalmazások segítségével készült.)