A Magyar Közgazdasági Társaság elnöksége ezúttal is összeállította a társaság legnagyobb éves rendezvényén, a Közgazdász-vándorgyűlésen elhangzottak összegző anyagát, és elküldte a hazai gazdaságpolitika irányítóinak. Az 59. Közgazdász-vándorgyűlésen elhangzottak javarészt megerősítették, részben pedig kiegészítették azokat a javaslatokat, amelyeket az elmúlt időszakban a Magyar Közgazdasági Társaság elnöksége a koronavírus-járvány okozta gazdasági problémák kezelésére megfogalmazott és elküldött a Kormánynak, illetve a gazdaság újraindításért felelős akciócsoportnak. A vándorgyűlésen elhangzott főbb megállapítások, javaslatok összegzése az alábbiakban olvasható.

* * * * *

A pandémiára tekintettel az online térben rendezte meg a hazai közgazdász szakma legnagyobb éves konferenciáját, az 59. Közgazdász-vándorgyűlést 2021. szeptember 23–24-én a Magyar Közgazdasági Társaság. A tanácskozás két plenáris ülésén és 22 tematikus szekciójában 136 előadó osztotta meg gondolatait a hallgatósággal.

A konferencia 2500 percnyi videó- és hanganyaga visszanézhető a vándorgyűlés honlapján, a https://kozgazdasz-vandorgyules.blog.hu/ címen, illetve meghallgatható a Magyar Közgazdasági Társaság podcast-csatornáján, a https://anchor.fm/mktpodcast link alatt.

Az alábbiakban az 59. Közgazdász-vándorgyűlés főbb tapasztalatait, üzeneteit összegeztük, és ajánljuk a hazai gazdaságpolitika irányítóinak figyelmébe.

I. Bevezetés

Az 59. Közgazdász-vándorgyűlésen elhangzottak javarészt megerősítették, részben pedig kiegészítették azokat a javaslatokat, amelyeket az elmúlt időszakban a Magyar Közgazdasági Társaság elnöksége a koronavírus-járvány okozta gazdasági problémák kezelésére megfogalmazott és elküldött a Kormánynak, illetve a gazdaság újraindításért felelős akciócsoportnak.

A koronavírus-járvány után felálló, új gazdasági világrend megértéséhez és a sikeres alkalmazkodáshoz a közgazdasági elmélet reformjára is szükség van. Az új rend digitális, zöld, és kreatív lesz. A kereskedelmi nyitottságra épülő európai növekedési modell kezd kifulladni. Az európai növekedés fokozatos erózióját a versenyképesség csökkenése követte, amelyet a 2008-as válság, majd a járvány okozta krízis is súlyosbított. A '90-es évek második felétől az amerikai termelékenység már túlszárnyalja az európait.

Az előrelépést a strukturális reformok jelentenék, amelyek a tudást és az innovációt helyezik a központba. Az új európai modellben növekedési fordulatra van szükség, a termelékenységi rés csökkentése alapvető fontosságú, az integrációs előnyöket nem szabad lebecsülni, a konvergencia mechanizmus helyreállítása pedig alapvető érdek. A növekedésorientált gazdaságpolitika csak úgy tud működni, ha rendelkezésre áll egy hosszú távú vízió.

Az új gazdasági világrend fő trendjei között ott lesz a digitalizáció, a pénz forradalma, a digitális jegybanki pénz, a zöld gazdaságra történő átállás, a platform- és adatalapú gazdaság, a deglobalizáció és regionalizáció, a technológiai vállalatok térnyerése, az online kereskedelem előretörése, az egészséges életmód és a biztonság felértékelődése és az átalakuló munkaszervezés. Az állam szerepe és hatékonyabb működése megint felértékelődik: a folyamatosan újító, határozott és gyors döntéseket meghozni képes országok lehetnek nyertesei a változásnak.

II. Makrogazdaság

Magyarország sikeres tíz év után sikeresen birkózott meg a járvánnyal és jó helyzetben van az új gazdasági rendszer rajtkövén. A 2007–2009-es amerikai-európai válság hatását hat és fél év alatt sikerült leküzdeni, most 15 hónap alatt kinőttük a járvány által kiváltott gazdasági visszaesést. Magyarország és az Európai Unió másik 9 országa pedig viszonylag gyors felpattanást tudott végrehajtani. A V-alakú kilábalás elsősorban a hitelezés felfutásának volt köszönhető: a magyar válságkezelés hitel- és bizalomközpontú volt.

Ez a teljesítmény azért is kiemelkedő, mert a GDP-ben nagy súllyal szereplő turizmus még mindig csak a koronavírus előtti teljesítményének 70–75 százalékát nyújtja. A gazdaság szerkezete kezdett megváltozni a pandémia hatására. A nyertes ágazatok között meghatározó az információ-technológia, a kommunikáció, az építőipar és a pénzügyi-biztosítási ágazat.

Az előttünk álló időszakban két fő növekedési kockázattal kell szembenézni: a koronavírus-járvány esetleges újabb hullámaival és az inflációval. Minél gyorsabb a kilábalás üteme, annál gyorsabb az infláció, amelyet a szakadozott ellátási láncok, a nyersanyagárak és a globális pénzbőség is gerjeszt. Az infláció elleni küzdelemben nem csupán a kamatszint kezelése a fontos, hanem a költségvetési kiadások visszafogása is.

A gazdaságirányítás előtt álló legfontosabb feladatok: az egyensúlyi állapot elérése a külfölddel szembeni finanszírozási pozícióban, valamint az államadósság csökkentése.

III. Klímaváltozás, környezeti fenntarthatóság

A gazdaságok akkor működnek a legproduktívabban, ha nagyjából 13 fokos az éves átlaghőmérséklet. Ha ennél melegebb van, az rontja a termelékenységet. Bár szélsőséges időjárásra mindig is volt példa, ezek ma már széleskörűek, gyorsak és egyre intenzívebbek. A széndioxid koncentrációja 2 millió éve nem volt ilyen nagy; a globális átlaghőmérséklet 125 ezer éve nem volt ilyen magas; az óceánok 2 millió éve nem voltak ilyen savasak, és 3 millió éve nem volt olyan meleg az átlaghőmérséklet, mint most. Ezt a mértékű időjárás-változást az emberi tevékenység okozza.

A 2015-ös párizsi klímamegállapodásban foglaltak szerint a globális felmelegedést 1,5 fok alatt kell tartani. Az IPCC legutóbbi jelentése szerint azonban – hacsak nincsenek azonnali nagyon gyors és széles körű kibocsátáscsökkentések – nem fogjuk tudni elérni ezt a célt. A klímamegállapodások ellenére továbbra is töretlenül emelkedik a világ széndioxid-kibocsátása, miközben a párizsi megállapodást már majdnem 180 ország, köztük hazánk is törvénybe iktatta.

A zöld átalakulás részeként erősödik a megosztáson alapuló gazdaság térnyerése, amely a technológia segítségével ad választ a jövedelmi különbségekre. A zöld átállást segíthetik a beruházások, az egészségesebb lakosság, a zöld hitelek, a pénzügyi innovációk és az új, zöld munkahelyek is.

III. 1. Szükségszerű fogyasztáscsökkentés

A levegőszennyezés a koronavírus-világjárvánnyal összemérhető rombolást okoz: évente nagyjából 1,5–2 millió ember veszíti életét miatta. Ha tartani szeretnénk a maximum 1,5 fokos célt, az 2050-re összesen legfeljebb 7 százalékos fogyasztáscsökkentést jelentene. Ez kisebb visszaesés, mint amit a pandémia elvett tőlünk, és vélhetően összehasonlíthatatlanul kevesebb annál, mint amit az időjárási katasztrófák okoznak.

A boltok polcaira Európában fejenként 3600, az USA-ban 3800 kalóriának megfelelő élelmiszer kerül fel nap, mint nap. Ehhez képest a fizikai szükségletünk átlagosan nem haladja meg a 2000, legszélsőségesebb esetben is a 2600 kalóriát. Ennyi élelmiszer akkor is rossz, ha elfogyasztjuk, és akkor is, ha nem. Az első eset ugyanis azt eredményezi, hogy a túlfogyasztással és annak nyomán az elhízással megrövidítjük a saját életünket, a második pedig oda vezet, hogy az élelmiszerhulladékok karbonlábnyoma ma már meghaladja a globális turizmusét, és az élelmiszeripar felel a kibocsátott szén-dioxid mintegy 22 százalékáért.

A globális turizmus fejlődését a Covid lassította ugyan, de előtte évente 4 százalékos volt a bővülés üteme, márpedig ennek a szektornak az egyik legmagasabb a széndioxid-kibocsátása. El kell gondolkodni az egyik legnehezebben kiváltható, környezetszennyező iparág, a repülés jövőjéről is. A jelenlegi, szennyező technológia mellett nem engedheti meg a világ, hogy állampolgári jog legyen az olcsó repülés. A polgári repülésben az üzemanyagadó ma még jóval elmarad a földi közlekedésnél alkalmazott mértéktől.

Az Európai Unió „Fit for 55” szabályozási csomagja szerint 2035-re az 1990-es értékhez képest képest 55 százalékkal kell csökkenteni a széndioxid-kibocsátást. 2035-től már csak zöld gépkocsik kerülhetnek forgalomba Európában, mindehhez pedig az autópályákon 60 kilométerenként elektromos, 150 kilométerenként pedig hidrogén töltési lehetőséget kell biztosítani. 2025-től az EU fokozatosan extra importadót vet ki a szénintenzív termékekre.

III. 2. A klímaváltozás hatása a pénzügyi rendszerre

A klímaváltozás hatással van a pénzügyi rendszerre és a gazdaságra egyaránt, többek között az ingatlan- és élelmiszerárak, valamint a természeti erőforrások és a technológiák árának változásán keresztül, de a foglalkoztatást és az egészségügyi kiadásokat is befolyásolja. A változó környezet a beruházásokra is hatással lehet: egy-egy nagyobb szárazság vagy extra csapadékmennyiség negatívan befolyásolhatja a beruházási döntéseket, ez pedig kihat a pénzügyi rendszerre is. Hatékony beavatkozások nélkül jelentősen megnőhetnek a pénzügyi rendszerkockázatok 2030 után a klímaváltozás miatt, ezért fontos cél a környezeti eredetű gazdasági sokkoknak ellenálló pénzügyi rendszer létrehozása, illetve a rendszerszintű kockázatok felmérése és kezelése.

A klímaváltozáshoz való alkalmazkodás átállási kockázatokkal jár: a változó szabályozás és adózás hatására egyes iparágak nehéz helyzetbe kerülhetnek. Számos vállalkozás üzleti terve ma még nem úgy épül fel, hogy számolnának benne a klímaváltozással kapcsolatos költségekkel. A hazai pénzügyi intézményeknek ezért jelentős a kitettsége a környezeti kockázatokkal kapcsolatban, miközben a felkészültségük e kockázatok kezelésére ma még nagyon alacsony.

A kötvénypiac gyorsan „zöldül”, de a zöld pénzügyi termékek egyelőre nem terjednek el kellő mértékben. A nem pénzügyi vállalatok által kibocsátott egyéb kötvények közül 11 százalékot tettek ki a zöld kötvények 2020-ban. A központi kormányzat hitelviszonyt megtestesítő értékpapír kibocsátásainak a zöldaránya csupán 3,9 százalék volt 2020-ban.

A Magyar Nemzeti Bank által lefuttatott stresszteszt jelentős klímakockázatot prognosztizál a hazai bankrendszerben. A vizsgált három forgatókönyv közül abban az esetben, ha nincs környezeti átállás, a nem teljesítő hitelek állománya 2050-re akár 20 százalék fölé emelkedhet.

A vállalati tőkekövetelmény-kedvezmények hozzájárultak a zöld hitelezés bővítéséhez. 2021 első felében 40 milliárd forint értékben bocsátottak ki zöld kötvényeket a vállalatok, miközben 94 milliárd forint értékű naperőműhitelt folyósítottak a bankok. A zöld finanszírozás gyorsabb térnyerését a jövőben támogatja, hogy az elektromobilitás, a fenntartható agrár- és élelmiszeripar, a fenntartható ingatlanok, illetve az energiahatékonyság finanszírozása terén tőkekövetelmény-kedvezményt nyújt az MNB a hazai pénzintézeteknek.

IV. Munkaerőpiac, foglalkoztatás

A munkaerőpiacot nem roppantotta meg a koronavírus, a korábbi válsághoz képest sokkal kisebb volt a munkanélküliek számának emelkedése, és munkaerőpiac gyorsan magához tért a pandémia okozta sokkból. Ennek egyik oka a távmunka, másrészt a részmunkaidő nagyobb elfogadottsága volt. A válság legmélyebb pontján a foglalkoztatott száma 120 ezer fővel esett vissza, de ma már 56 ezerrel többen dolgoznak, mint a járvány előtt. Ebben nagy szerepük volt az állami munkahelymegtartó és munkahelyteremtő programoknak.

Közel vagyunk már a teljes foglalkoztatottsághoz. A foglalkoztatottak száma mára 4,6 millió főre nőtt, a 15–64 éves korosztályban a hivatalos munkanélküliségi ráta mindössze 4,3 százalékos, ez pedig tovább már alig csökkenthető. 2030-ra megcélozható a 85 százalékos foglalkoztatási ráta. Ugyanakkor a munkaerőpiac „felhígult”, a foglalkoztatás impozáns bővülése nem járt a termelékenység gyors növekedésével. Ma már nem csak a foglalkoztatott munkaerő mennyisége, hanem annak minősége, képzettsége is fontos tényezők, ezért a fejlesztések támogatásán belül a képzést segítő támogatásoknak kell nagyobb szerepet adni.

A pandémia okozta válságban jellemzően az alacsony iskolai végzettségűek körében vesztették el legtöbben az állásukat. A foglalkoztatás bővítésében korlátot jelent az, hogy a közfoglalkoztatottak között kevesen vannak olyanok, akik képesek a nyolc órát végigdolgozni. Érdemi javulást kell elérni a hátrányos helyzetűek felzárkóztatása, munkára való alkalmasságuk növelése terén, másrészt kiemelt feladat a munkatermelékenység növelése. Célzottan kell segíteni a 15–29 éves, kallódó fiatalok; az 55, illetve a 60 év felettiek; valamint a kisgyermekeket nevelő szülők, elsősorban az édesanyák munkához jutását. Emellett a szakképzés és a felnőttképzés átalakulóban van. A szakképzésben a képzettek számának mennyiségi növelése fontos cél, a felnőttképzésben pedig nagy hangsúlyt kell helyezni arra, hogy a képzésben részesülők minél inkább alkalmassá váljanak az új igényeket támasztó minőségi munkahelyek betöltésére. A képzési lehetőségek bővítése alapvető fontosságú a termelékenység növelése szempontjából.

A munkaerőpiacot ugyanakkor néhány területen feszültségek jellemzik. A nyugdíjba vonulók száma évente 50 ezerrel meghaladja a munkaerőpiacra belépő fiatalok számát; a feketefoglalkoztatás további fehérítésében pedig még jelentős tartalékok vannak. A turizmus és a vendéglátás területén foglalkoztatottakat érintette a legkedvezőtlenebbül a járvány, de az ebből az ágazatból kikerülők el tudtak helyezkedni más területeken és sokan közülük várhatóan a jövőben sem fognak visszatérni eredeti szakmájukba. Jelenleg csaknem 100 ezer ember hiányzik ebből a szektorból.

A pandémia kapcsán indított munkaerő-piaci programok és támogatások eredményesek voltak abban a tekintetben, hogy az egész országban sikerült elkerülni a komolyabb munkaerő-piaci megrázkódtatásokat, de nem segítették a foglalkoztatás térszerkezetének megváltoztatását, sőt inkább konzerválták a meglévő szerkezetet. A munkanélküliség területi elhelyezkedésére a járvány nem hatott érdemben. A fejlett térségekben – elsősorban Észak-Dunántúlon és Budapesten – volt tapasztalható az álláskeresők számának megugrása, az elmaradottabb térségekben – döntően az alapvetően sikeres közfoglalkoztatási program miatt – a munkanélküliség nem nőtt érezhetően.

IV. 1. A munkaerőpiac területi problémái

Jelenleg mintegy 300 ezer fős tartós munkaerő-tartalék van ma hazánkban, őket elsősorban képzetlenségük és távoli lakóhelyük miatt kevéssé lehet mozgósítani. Főként a kis falvakban probléma a munkaerő toborzása, mert itt kedvezőtlenebb a közlekedési infrastruktúra, így sokkal nehezebben megoldható az ingázás. A tömegközlekedés feltételeinek javítása ezért is fontos feladat különösen a városok és a hozzájuk tartozó munkaerő-piaci vonzáskörzetek tekintetében. Bár a perifériákon a mezőgazdaság szezonális munkaerőigénye és az élelmiszeripar viszonylagos stabilitása kedvező lehetőségeket biztosított a járvány hatásainak kivédéséhez, a perifériákon sok munkavállalót érintettek negatívan a munkakörülményekben, fizetésekben bekövetkezett változások, melyeket az országos statisztikai adatok nem tükröznek. Különösen a gyesről visszatérni szándékozó nőknek okozott gondot a járvány okozta új helyzet.

Továbbra is nagyon alacsony Magyarországon a munkahelyi mobilitás, a magyar munkavállaló nehezen akar és tud átköltözni másik városba vagy országrészbe egy új munkahely miatt. Ennek hátterében az is áll, hogy nagyon eltérnek az ingatlanárak az egyes régiók között, és még mindig kevés a munkásszálló. A munkaerő szállítása sem megoldott sok esetben, ami szintén hátráltatja a mobilitást.

A települések jelentős részén a gazdasági élet teljesen hiányzik. A szántóföldeken monokultúrás termelés folyik és sokszor az ültetvényeken is külföldi munkaerőt foglalkoztatnak. A falvak nagy részében a vegyesbolton kívül semmiféle vállalkozás nincs, így az ott lakók semmilyen kapcsolatban nincsenek a piaci alapokon szerveződő munka világával, a gazdaság nem támaszt velük szemben a kultúrát és a napi rutint érintő igényeket, elvárásokat. A gazdaság fejlődésével azonban a perifériák is új helyzet előtt állnak. A fokozódó munkaerőhiány mellett általános, a falusi térségekre is hatással lévő tendencia az élőmunka kiváltását szolgáló fejlesztések terjedése. Erősödnek az élelmiszer-alapanyagok termelésével és helyi feldolgozásukkal kapcsolatos igények, miközben a hagyományos kézi munkaerőt igénylő termelési eljárások helyett még a kertészeti ágazatban is terjednek a korszerű, számítástechnikai ismereteket igénylő technológiák és munkafolyamatok. Mindezekre az új jelenségekre figyelemmel kell lenni az állami foglalkoztatási és képzési támogatási rendszerek továbbfejlesztésénél és a helyi foglalkoztatási és képzési programok szervezésénél is.

A perifériák elzártsága nemcsak a központoktól való fizikai távolságuknak, nehezebb megközelítésüknek, hanem a hagyományos sztereotípiáknak is köszönhető. A társadalomban általános vélemény, miszerint a gazdasági fejlődés mindaddig törvényszerűen koncentrálódik a fejlett térségekre, míg a perifériákon rosszak az infrastrukturális adottságok és a munkaerő is zömmel képzetlen, a rendszeres és pontos munkavégzésre nem alkalmas. Tény, hogy az új telephelyet kereső vállalkozók a mai konjunkturális helyzetben is a fejlett térségeket és a központi településeket részesítik előnyben még akkor is, ha a telephelyek itt sokkal drágábbak és ezekre a térségekre egyre inkább a munkaerőhiány jellemző. A perifériákon elérhető olcsó, közműves telek és a munkaerő megléte csak akkor tudja felkelteni a telephelyeket kereső vállalkozók figyelmét, ha intézményes segítséget kapnak a helyi viszonyok és lehetőségek gyors és pontos megismeréséhez. Ehhez közvetítő szervezetekre van szükség.

A munkaerő-piaci integrációt sok helyen eredményesen segítő társadalmi vállalkozások, tranzitfoglalkoztatók számát és támogatását is indokolt növelni, mert ezek a munkaerő használhatóvá tételében nélkülözhetetlen szerepet játszanak. Szervezettebb formában kellene gondoskodni arról, hogy ezen intézmények által működtetett eredményes szocializálási és képzési megoldások és módszerek gyorsan elterjedjenek, a vállalkozók pedig egyre jobban megismerhessék a perifériák előnyös oldalait és az itt elérhető eredményeket is.

IV. 2. Új típusú foglalkoztatási formák

A pandémia foglalkoztatási hatásai között szembetűnő, hogy gyorsan elterjedtek azok az új típusú munkavégzési formák, amelyek gyökeresen megváltoztatták a munkavégzés hagyományos módjait és feltételeit. Az otthoni munkavégzés elterjedése jó a munkavállalónak, valamint jó a munkaadónak is, legfeljebb az eddigiekben gyorsan bővülő irodapiac látja hátrányát. A munkavállaló könnyebben össze tudja hangolni a munkahelyi és az otthoni tennivalóit, mind a munkaadó, mind a munkavállaló egyszerűbben és olcsóbban végezheti el a feladatait. A távmunka pozitív hatása az is, hogy a távolabbi települések, köztük a nehezen elérhető, rossz közlekedési adottságokkal rendelkező falvak lakói könnyebben be tudnak kapcsolódni a munka világába. Kedvező a részmunkaidős foglalkoztatás terjedése is, különösen a nők körében.

A munkára való alkalmasság nem is annyira az életkortól, hanem inkább az egészségben eltöltött évek számától függ, ezért nem csak a korszerkezet, hanem a népesség egészségi állapotának alakulása is hatással van a gazdasági fejlődésre. A munkaerőpiacra távlatban komoly hatású lesz az, hogy a születendő gyermekek számának növelésében sikerül-e érdemi eredményeket elérni, továbbá sikerül-e változtatni olyan kedvezőtlen tendenciákon, mint például az orvosi és a tanári kar elöregedése.

A robotizáció és a mesterséges intelligencia terjedésével kapcsolatban nem kell tartani attól, hogy ezek munkanélküliséget generálnak. A robotok nem felváltják, hanem csak segítik az emberi munkavégzést, elsősorban a gyártósorokon, sőt: a mesterséges intelligencia használata új tudásalapú munkahelyeket teremt. Ugyanakkor kétségtelen, hogy alkalmazkodásra és átképzésre lesz szükség Magyarországon a digitalizáció miatt. Átalakulóban van a foglalkoztatási modell, amit a felsőoktatásnak aktívan kísérnie kell, ugyanis csak így lehet a jövőben munkához jutni. Figyelmeztető jel, hogy a magyar kkv-szektorban alacsony a műszaki háttértudással rendelkezők száma a 20-29 éves korosztályban. Sőt: ebben a korosztályban összességében műszaki végzettsége csak a fiatalok 1,2 százalékának van ma Magyarországon, ami a V4-országok között a legrosszabb arány.

IV. 3. Bérszínvonal

A legalacsonyabb béreket jelentősen emelni kell. Jelenleg 300 ezer teljesen képzetlen ember kap minimálbért, míg garantált bérminimumban 700 ezer, valamilyen képzettséggel már rendelkező dolgozó részesül Magyarországon. Az alacsony bérek növelését szükségessé teszik mindenekelőtt az érintettek rossz megélhetési körülményei, de a más országok bérszínvonalától való lemaradásunk csökkentésének és a külföldön dolgozók hazacsábításának igénye is. A 200 ezer forintos minimálbér az adók és járulékok levonása után 133 ezer forintos nettó fizetést jelent, amiből még mindig nem lehet megélni. Bár a magyar adóék, tehát a munkára rakódó adóteher már nem olyan kimagasló, mint tíz évvel ezelőtt, a munkát terhelő adók csökkentését folytatni kell. Ugyanakkor a bérek növelésének potenciális inflációs hatása miatt a bérnövekedésnek együtt kell járnia a hozzáadott érték növelésével.

A magyar nettó bérek igazodnak a régió országaihoz, de még mindig jelentősen elmaradnak az európai átlagtól. Egy pályakezdő mérnök ma 450–500 ezer forintot kereshet, de a tanárok fizetése egy szakmunkáshoz képest még mindig csak egyharmadnyi. Ez komoly feszültséget és munkaerő-hiányt okoz az oktatásban. 

V. Technológia, innováció, kereskedelem

Az élőmunka aránya néhány éven belül hatvan százalék alá csökken, köszönhetően az egyre szélesebb körben elterjedő digitalizációnak. A koronavírus járványok utáni kilábalás az üzleti modellváltáson, a kormányzati élénkítő csomagok hatékonyságán, és a lakosság egészségügyi helyzetének javításán is múlik.

A koronavírus-járvány bebizonyította, hogy lemaradnak azok a vállalkozások, amelyek gyengén digitalizáltak, mert képtelenek a gyorsan változó gazdasági környezethez alkalmazkodni, nem képesek idomulni a technológiai váltás eredményeként folyamatosan változó piaci igényekhez. A digitalizáció, az innovatív hozzáállás ugyanakkor jelentősen emelte a vállalkozások rugalmasságát, agilitását, ezért sokkal gyorsabban alkalmazkodtak a megváltozott környezethez, mint a lemaradó cégek, ezért veszteségeket sem nagyon szenvedtek.

A járvány bebizonyította azt is, hogy a hosszú ellátási láncok igen nagy kockázatot jelentenek, s ezt kezelni kell mind az államoknak, mind a vállalkozásoknak. Komoly változások mentek végbe a kereskedelem területén. Sok bolt bezárt, de voltak, akik jól tudtak alkalmazkodni. Az új helyzet nyertesei egyértelműen az online boltok. Az online kereskedelem egyetlen év alatt 30 százalékot meghaladó növekedést produkált Magyarországon.

Az importőri tevékenységet a pandémia közvetlen hatásai mellett egyéb tényezők is befolyásolták. Az árfolyamok alakulása, a dollár erősödése megnehezítette az importőrök helyzetét. De ennél is jelentősebb problémát jelentett a nemzetközi szállítmányozásban a konténerek árainak a megnégyszereződése. Ezek a folyamatok áremelkedéshez vezettek, vezetnek.

Érezhetően mozgásban van a hazai startup ökoszisztéma: számos területen van szükség fejlődésre, de már az egyetemek és az állam is egyre szorosabban bekapcsolódik a startup világba, segítve a fiatalok vállalkozásait, kutatásait. Ahhoz, hogy a hazai startup ökoszisztéma sikeres legyen, biztosítani kell a nyílt innováció lehetőségét, azaz hogy a fejlődéshez szükséges tudás, a kutatási eszközök egyetemi és vállalati oldalról egyaránt rendelkezésre álljanak. Ehhez pedig az egyetemeken is szükség van a technológiai transzferre, és fontos, hogy álljanak rendelkezésre a startupperek fejlődését segíteni képes inkubátorok.

VI. Az euróbevezetés dilemmái

Ma legitim érvek szólnak az euró bevezetése és a belépés halogatása mellett is. Az eurózónán belül és kívül is lehet sikeres gazdaságpolitikát folytatni, de ha egy ország hozzászokik, hogy pillanatnyi versenyképességi gondjait mindig a nemzeti valutája leértékelésével oldja meg, akkor az euróövezeten belül sok fájdalom fogja érni. A csatlakozás védelmet jelent a külső sokkhatásokkal szemben, ellenállóbbá teszi az országot, javít annak megítélésén, így könnyebben hozzá lehet férni a pénzpiaci forrásokhoz – még válság idején is. Ugyanakkor a csatlakozáshoz reformok sorát kellett végrehajtani.

Ma már nem elégségesek a maastrichti szabályok, szükség van Maastricht 2.0-ra is. A nominális feltételek teljesítésén kívül a reálkonvergenciát is mérlegelni kell. A régió fejlettségi szintje még messze van az eurózóna átlagától, a közép-európai gazdaságok szerkezete különbözik a valutaövezetétől, és a régióban a munkaerőpiac még mindig nem olyan rugalmas, mint Nyugat-Európában. A sikeres csatlakozáshoz a magyar gazdaságnak és az átlagos bérszínvonalnak el kell érnie az uniós fejlettség 90 százalékát, a kis- és középvállalati szektor teljesítményének meg kell haladnia az uniós átlag ötven százalékát, az uniós és a magyar üzleti ciklusnak harmonizálnia kell, a pénzügyi szektornak pedig konvergálniuk. Az államadósság pedig nem haladhatja meg a hazai össztermék 50 százalékát, vagy gyorsan csökkenő tendenciát kell mutatnia.

Az euróövezet maga is új kihívások előtt áll. Európa világgazdasági súlya visszaszorulóban van, az euróövezeten belül pedig az északi és a déli államok közti különbség nem csökkent. Az elmúlt két évtized alacsony inflációja mára felgyorsult és nagy szóródást mutat. A versenyképesség fenntartása és a gazdaság struktúrájának átalakítása sokkal nehezebb az eurózónán belül, ráadásul ha egy ország túl alacsony fejlettséggel lép be az eurózónába, akkor a csatlakozásnak nagyobb inflációs következményei lehetnek.

A cél a hosszú távú, fenntartható felzárkózás, nem pedig önmagában az eurózónához való csatlakozás. Az euróbevezetés megfelelő időpontját ehhez a felzárkózási folyamathoz illeszkedve kell meghatároznia Magyarországnak.

Budapest, 2022. január 6.